Chapter Seventeen~

Sziasztok.Hello.Bonjour.Visszatértem.Úgy érzem csalódást okoztam hogy ennyi időt hagytam ki.Szörnyű vagyok, komolyan.De most kaptam ihletet és úgy terveztem hogy ezen a nyáron igenis SOK ÚJ RÉSZT szeretnék hozni, ahogy persze az időm engedi.Végül is pár hónappal ezelőtt még azon gondolkoztam hogy bezárom a blogot, de rájöttem hogy az egy rohadt rossz dolog hogyha az egyik kedvenc blogomat bezárják.Igen, én nem akarok szupergonoszt játszani, ezért hát újra visszatértem hozzátok életeim♥.
Úgy gondoltam mostantól nem teszek képeket a részek elé hogy minél tovább tartson ki az agyam :DD
Még egy dolog.(ami kicsit komolyabb...huhh) attól függetlenül hogy Zayn kilépett a bandából, őt is ugyanúgy benne lesz a fejezetekbe, mert én még ígyis is imádom♥Lehet hogy egy picit kevesebbszer tán de benne lesz:)
Ígyis sokat írtam, úgyhogy kezdődjön a rész.Puszi.

*Charlotte Sher*
(fél évvel később)
Fél éve volt hogy Zayn és Harryt a konyhámban találtam kávét szürcsölgetve, és teljesen otthon érezve magukat, felfordult az életem.Közölték hogy nem maradhatok egyedül, mert veszélyben forog az életem.Az egyik új ellenséges falka, mely a területükre lépett szagot fogott az házam irányában.Éjjelente hallottam üvöltéseket, de soha nem gondoltam volna hogy negatívumként kell felfognom.Fél éve lassan hogy nem alakultam át, kivéve azt az egy alkalmat mikor kizártam magam a saját házamból, az új záram segítségével.
Pár nappal azután Harry és az egész falka a házamba tódult, és létező összes cuccomat bőröndökbe és dobozokba dobálták, majd egy teherautóra pakolták és kitették a házam elé a kiadó táblát.Sam nem viselte túl jól a költözést mivel a csapat házában egy hatalmas,hosszú fehér szőrű malamut lakott, és nem szívlelték egymást.Igazából én sem szerettem ezt a "kiköltöztetést", mert akárhányszor felvetettem az 'elhagyom a várost' tervem mindig rávágták hogy nem.Már feladtam mikor Harry azt mondta hozzá költözöm,a városon kívüli elhagyatott luxus házába felcsillant a remény.Viszont mikor a többiek nemmel leszavazták, már ketten durciztunk. Harry ugyan a falka vezér, de egy a tízhez elég egyértelmű válasz volt.Niallal azóta is csak akkor beszéltünk mikor lejött kajálni, és megdicsérte a főztöm.Mert hát ha náluk kell laknom, akkor ne minden nap pizzát és kínai kaját kelljen rendelni.A kapcsolatom Louisval szinte már testvéri.Rengeteget röhögünk és poénkodunk egymáson.A fiúk úgy hiszik hogy Lou belém van esve, de ezt mind a ketten tagadjuk, mert hát neki barátnője van, nekem pedig egy mindig féltékeny Harrym.Igen, Harrym, mivel eldöntötte hogyha nem költözhetünk el akkor vele kell egy szobában lennem, és egy ágyban aludnom.Ezzel nem is lenne baj hogyha nem úgy aludna esténként hogy magához szorít, és halkan azt mondogatja hogy 'Igen anyu, kérek még sütikét..'. Ezt még nem dörgöltem az orra alá, de ha továbbra is bunkó és féltékeny lesz, megteszem.A falra mászom a folyamatos 'Ne nyúlj hozzá' és az 'Ő az enyém' vagy a 'Falkavezér az első mindenben' dumáitól.Mint valami durcás kisgyerek aki nem kapja meg a fagyiját.
-Nézd Lou!Ott van egy fagyizó.Légyszii.Légyszi,légszi, légyszi, lééééééégysziiiiiiiii.-mondtam a karjába kapaszkodva és úgy ugrálva mint valami hülye gyerek.Nyüszítve(fakasgénjeimnek köszönhetően) kérleltem legjobb barátomat.Nagy bociszemeimnek engedett, majd sóhajtott egyet és a számomra most létfontosságú fagyizó felé biccentett.Egy 'Ezaz!' kiáltással elindultam a finomság felé.Louis engem követve, és a pénztárcáját előhalászva mellém sietett, majd a maradék utat együtt tettük meg.A szemem biztosan csillogott, és úgy nézhetem ki mint egy kisgyerek aki először lát fagylaltot.A parkban sétáltunk, mert tavaszodott, az idő pedig remek arra hogy egy darab pulcsiban és egy vékonyabb farmernadrágban kimozduljunk otthonról.Louis volt a áldozatom a sétát illetően, mivel a többiek túl elfoglaltak voltak.Harry valami ügyeket intézett és feldúltan telefonálgatott a konyhába,és mikor bementem akkor csak felém sietett a fejemet megfordította és kitolt az ajtón.Zayn videójátékozott Niallal és Markkal.Luke-kal és Benjivel nem vagyok túl jóba.Liam el van foglalva az új farkasok kiképzésével az erdőben.A többiek nem tudom hogy hova lehettek, de nem teljesen érdekel.Viszont Loui nem csinált semmit és őt választottam.
-Milyet szeretne az ifjú pár?-mosolygott egy néni a pultban.Ősz haja volt és szemüvege.Loui felnevetett, én pedig elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Nem vagyunk egy..-kezdetem volna magyarázkodni, azonban Louis átkarolta a derekam, és megszólalt.
-A babának melyik ízlene a legjobban?-mondta és megsimogatta  a hasam.A mosoly lehervadt az arcomról, és a legfurább arcommal néztem rá.Mi?Én terhes?Ez hülye?
-Mi..Mármint..Én nem...-kezdtem volna el, de a néni mosolyogva felkiáltott.
-Oda nézzenek!-mondta mosolyogva.
Mivel mögöttünk a sor kezdett gyülekezni elmondtam hogy milyet kérek, Louis is akinek az arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt mióta a néni azt mondta hogy az én fagyimat nem kell kifizetni, az a babáé és ő állja.Megköszöntük majd elsétáltunk.Mikor megfelelő távolságra voltunk a fagyizótól, felé fordultam.
-Ezt most miért csináltad?-mondtam mérgesen, s összevont szemöldökkel.Rám nézett, és még jobban mosolygott.
-Egy kis tréfa volt.-mondta és átkarolta a vállam.
-Akkor is jó tréfa lesz, ha elmondom a barátnődnek?-mondtam, és elindultunk haza.
-Mond csak el neki.Nevetni fog.-mondta.
-El is mondom.-mondtam és durcáztam.-Úgy nézek ki mint aki terhes?-mondtam és lenéztem a hasamra, majd az ott lévő kis bőrt meghúztam.
-Nem, dehogy.De be kell valljam.Édes lennél nagy pocakkal.-mondta és lenézett az említett helyre.
-Így nem vagyok édes?-megtorpantam, és az egyik szemöldökömet felvontam.
-A durcis fejeddel, és egy fagyival a kezedben, na meg az alig 160 centiddel, irtó cukin nézel ki.Csak menjünk mert mindjárt elázunk.-kézen fogott, én pedig elégedetten hümmögtem a válaszán.Hazáig szaladtunk,az udvarunkban majdnem elestem Samyben akkor mindketten felnevettünk, én pedig kutyusomat a házba tereltem.Király a malamut, boldogan fogadta a koszos kiskutyámat.Aki már annyira nem is kicsi, mert már lassan a combom közepéig ér.Megszaglászták egymást, míg én levettem a pulcsimat és a koszos cipőmet.Loui lerúgta a cipőjét majd a konyhába ment valami kaja után kutatva,mert a fél hazafele utat azzal töltötte hogy ételeket sorolt fel, hogy mit enne legszívesebben.Király és Sam a nappaliba szaladtak játszani.Utánuk mentem,de nem találtam ott senkit.Hahó!-kiabáltam.
-Hol vannak a többiek?-kérdezte Louis, mikor egy tál müzlivel besétált a helységbe és leült a kanapéra.
-Nem tudom.A konyhába semmi üzenet, egy cetli vagy valami?-kérdeztem.Nemlegesen megrázta a fejét és bekapcsolta a tv-t.Hova mehettek?

6000 oldalmegjelenítés.

NAGYON-NAGYON-NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI ELLÁTOGATOTT A BLOGOMBA , ESETLEG KOMMENTELT , PIPÁLT, VAGY ÍRT ÜZENETET.
CSODÁLATOSAK VAGYTOK  <3 <3
Szavakban leírhatatlan amit érzek :')

Chapter Sixteen~

*Charlotte Sher*

"Egy gyönyörű kék szemű férfi ült mellettem a vezető ülésben, egy matt fekete BMW-ben.Belesüllyedtem a a barna bőr anyósülésbe..
A bérgyilkosok elől menekültünk, akik mögöttünk jöttek egy kis  fekete teherautóval.
Egész "kis" kalandunk alatt nem árulta el a nevét, pedig ő már tudta az elején az enyémet.Összeszedtem a bátorságomat és rákérdeztem.Nem volt túl kielégítő válasz.
-Paul.-válaszolt nem túl bőbeszédűen.Értem én..Nem a szavak embere.Komoly arcával előre nézett néha rám pillantott, néha a visszapillantó tükörbe.Kicsit borostás, kedves arca volt.Világos barna haja, kócosan állt a feje tetején.Tenger kék szemében profizmus, és szerénység csillogott.Egy elhagyatott úton mentünk kb. 130-al.Akármerre néztem, csak pusztaságot láttam.Mivel már kínosan éreztem magam, beszédtémát kerestem...
-Szép autó..-mondtam.Rám pillantott, majd vissza az útra.
-Munkaautó..-mondta.
-Mivel foglalkozol?Megmentesz ártatlan lányokat, a gonoszok bácsik elől?-próbáltam humorizálni, ami valljuk be, nem sikerült.Bár egyáltalán nem volt vicces, ő még is elmosolyodott egy kicsit.
-Így is mondhatjuk..-mondta, és rám pillantott.Az arca irtó helyes volt.Egy komisz mosoly, és minden nő a lába előtt hevert.Elvesztem a tekintetében pár másodpercig, majd lövéseket hallottunk.Paul nyugodtan belenézett a visszapillantóba , majd csak ennyit mondott.
-Kapcsold be az öved.Kicsit belehúzunk.-ettem ahogy mondta , és becsatoltam magam.Ő is így tett , majd gázt adott.-Húzd be a fejed.-mondta.
-Mi?Miért?-de ahogy kimondtam egy puskagolyó repült át a fejem mellett.Lejjebb csúsztam az ülésben.A sebességünk már  majdnem elérte a 200-at.Paul idegesen nézett megint bele a visszapillantóba.
-A francba.-és akkor benyúlt előttem az elrejtett kis szekrénybe és előhúzott egy fegyvert.Becsukta, majd felhúzta a fegyvert.Megnyomott egy gombot majd megszólalt egy női hang.
-"Automata irányítás be.Mr.Walker?"-kérdezte nyugodt hangon.
-Igen, Martha.
-"Automata állapot stabilizálva"
-Köszönöm.-mondta, és kicsatolta az övét.Rám nézett, majd lehúzta az ablakot, kihajolt , és lőtt.A szemeim elkerekedtek-Paul, mit csinálsz?Azonnal ülj vissza, és húzd fel azt az ablakot.-mondtam kiabálva, de biztos hogy nem hallotta, mert a szél fújt.Lőtt , lőtt és csak lőtt.A visszapillantóban láttam hogy, a teherautó lefordul füstölve az útról.Paul megizzadva, egy légáramlatot maga után húzva ült vissza a kocsiba, és csatolta be az övét.A fegyvert visszatette , és bezárta a szekrénybe.
-Köszönöm , Martha.Átveszem.-tette a kezét a kormányra.Én még le voltam fagyva az előző akciójától.
-"Rendben Mr.Walker.Automata állapot kikapcsolva"-mondta "Martha".
 -Napi szinten csinálsz ilyet?-mondtam neki miközben felültem , és kikapcsoltam az övemet.A kocsi lelassult, és már csak  120-al mentünk.
-Ez a munkám cicavirág.-mondta, és  beletúrt a hajába hogy rendbe tegye tincseit.
-És most hova viszel?-kérdeztem, mert még ez is titok volt számomra.
-Egy irodaházba.Ott el leszel látva.Kapsz szobát , lesz saját fürdőszobád , és elvileg-nézett az órájára- már a ruháid is ott vannak.Haza semmiképpen nem mehetsz , mert akkor megtalálnak.-monda.Egy városba értünk.Egy magas ház előtt álltunk le.Kiszálltunk a kocsiból, és én megálltam mellette.Felnéztem a felhőkarcolóra.
-Tényleg nem feltűnő hely.-Mondtam , és a homlokomra tettem a kezem , hogy ne süssön a szemebe a nap.Felnevetett, és hozzám sétált. kb.20 centivel volt magasabb nálam.A 30 évei közelében járhatott.Rám nézett , egy kedves mosollyal, majd magához húzott.Nagyon közel voltam hozzá.Érzetem a szívverését.A lélegzet vételét.A kezemet a mellkasára tettem , és közelebb hajoltam.Ő is közelebb hajolt majd lehunytam a szememet.Ajkunk majdnem összeért..,,
-megszólalt a csengőhangom.A szememet nem nyitottam ki, csak felnyögtem.Hallottam ahogy pici körmök kopognak a padlón , majd az ágyon egy huppanást, és meleg lehelletet az arcomon.Sam megnyalogatta az arcomat, mire felnevettem.Kinyitottam a szememet, majd pislogtam egy párat.
-Hát szia.Szervusz.Sammy.-mondtam neki gügyögve , miközben beletúrtam a nyakán lévő puha bundájába.
Kávéfőző hangját hallottam...Mi?Ki a franc?
Leborítottam magamról a kutyusomat , és felkeltem.Ahogy a hideg padlóhoz ért a talpam, kirázott a hideg.
Pizsamában ballagtam le a lépcsőn.A konyhába besétálva köszöntem annak a személynek(azaz személyeknek), akik csöngetés nélkül jöttek be
-Szia, Harry.És Zayn.-mit keresnek ezek nálam?Nincs jobb dolguk mint itt lógni?
------------------------------------------------
Na végre.
Végre volt ihletem.
Remélem nem haragszotok :cc
Szeretlek titeket ♥♥♥

Nem rész! Novella ~

Tom

(Szeptember 5 , 1883, Cambridge, Anglia)
Egy kisfiú a játszótéren homokozik, abban a parkban amely nem messze van a házuktól , melyben apjával él.Édesanyja a húga születése után meghalt.
Tom Blackey a neve, aligha elmúlt 6 éves.A leánytestvére 5 éves , neve gyönyörű , egy kecses virágra hasonlít, Violet.
A homokozókészletet az 5. születésnapjára kapta a szomszéd nénitől.
A szél enyhén fújdogálta szőke , selymes haját.A lapátjára vett homokot , a vár mellé tesz, majd apró kezeivel letapogatja , hogy egy várfalat tudjon belőle építeni.
Várát egy kis zászlóval díszíti , egy botra felszúrt sárguló levél.A vár tetejébe nyomja majd tiszteleg egyet.Tom heterokrómiával született.
Egyik szeme írisze élénk , szinte már világító kék , másik szürke.Az átható szempár gazdája , csendes, visszahúzódó, de belül , mintha ő lett volna a legnagyobb.
Lépteket hall , mire felemeli szöszke fejét.Egy magas , 20. életévét töltő fiatalember sétál a kisfiú felé.Magas alakja megrémíti Tomot, de kedves mosolya valamennyire  megnyugtatja.
A magas férfi legugol Tom mellé , mire a kisfiú visszanéz a várára , és tovább építi.Épp azon gondolkozik , hogy merre ássa el a kincset (mely pár csillogó kavicsból áll) ,
hogy a gonosz rablók meg ne találják.Talált egy megfelelő helyet erre , mikre ásni kezdi. A férfi mosolyogva figyeli a kisfiút , miközben ügyesen , ássa kis kis lapátjával a lyukat.
-Szervusz!-köszön a férfi , kedves mosollyal-Mit építgetsz?-.Tom felnéz rá.Barna haja , borostás arca , melyen  gödröcskés mosoly terül szét.A férfinek két színű szeme van.Az egyik zöld, 
a másik írisze zöldeskék , és pupillájában egy kis szürkét fedez fel a kisfiú.
-Jó napot!-mondta félénken Tom.-Mi a baj a szemével?Fáj?-kérdezi rögtön kíváncsian.
-A fél szememre vak vagyok -mosolyog a férfi a kisfiú aranyos érdeklődésén.-Mi a neved?-kérdezi meg kedvesen.
-Tom.És a magáé?-kérdez vissza bátran Tom.
-Henrik.-mosolyog a férfi.-Hol vannak a szüleid?-kérdezi Henrik.Gazdag családból származott.A ruhái , és a tisztasága erről árulkodott.Szürke zakót viselt, fehér inget, fekete
, élre vasalt nadrággal.A fiú elgondolkozott ezen a kérdésen.Más kisgyermek már rávágta volna hogy , otthon , vagy hogy dolgoznak.Mivel anyja meghalt,
apja ezután az alkoholba fojtotta bánatát.Ám a szeszes italok hatására verte fiát , és Violetet.Mikor éppenséggel nem volt részeg azt mondta hogy az anyját az angyalok sétálni vitték.
De mikor részeg volt, szidta és ocsmány szavakkal illette édesanyjukat, mely nyomdai festéket nem érdemel.
-Az édesanyám az angyalokkal sétál, apám pedig túl sok átlátszó italt iszik , és aztán kiabál és megver minket, engem és a testvéremet is.-mondta Tom.A férfi arcáról lehervad a mosolya ,
és megsimítja a kisfiú fejét.
-Hány éves a testvéred?-kérdezi a férfi , miközben  felsegíti a kisfiút a homokból.Tom leporolja mohazöld , foltozott nadrágját, és kék gombos kabátját.
-5 éves.
-És hogy hívják?-kérdezi kedvesen a magas fiatal ember.
-Violet.
-Gyönyörű neve van.És most ő hol van?-kérdezi , és felajánlja a kisfiúnak a kezét.A kisfiú vonakodva megfogja a férfi hatalmas kezét.Apró kezei elvesznek a hatalmas marokban.
-A pót anyukájánál-válaszolt Tom.-A keresztanyukájánál lakik .-mondta .Ősz felé járt az idő, hullanak a piros , sárga  levelek a fákról.A park csodálatosan szép volt ebben az időszakban.
A park macskaköves útja mellett fák sorakoztak , az utat aranybarna levéltakaró fedte , melyek alól néhol kikandikált a nedves macskakő.Borongós volt az idő , felhős , de mégsem állt esőre az idő.
Az elmúlt napokban esett sokat az eső , mely hatására a homok is nedves volt , de Tomot ez cseppet sem zavarta a vár építésében.
Lassan indultak el az úton, egymás kezét fogva.Tom aligha Henrik csípőjéig ért.Felnézett a magas alakjára , és nézte ahogy a haját fújja a szél.Henrik mosolyogva meredt előre ,
majd szólásra nyílt a szája.Lenézett a kisfiúra
-Szeretnél új családot, Viloettel együtt?-kérdezte mosolyogva Henrik.Tom bólogatni kezdett.Henrik kedves ember volt.Igaz gazdag családban született , sosem hordta fenn az orrát.
Mindig hű maradt önmagához.Nem nézett le másokat , akármennyire szegények voltak.-Gyere velem.-mosolyogta a férfi , és magával vitte a kisfiút.
-Hová megyünk?-kérdezte Tom , majd lenézett a földre.
-Haza viszlek , és bemutatlak a feleségemnek.Szeretni fogod.Igazán kedves nő.-mondta Henrik.Tom elmosolyodott.Nem szerette az apját , mivel az apja sosem szerette őket igazán.
.....
Az idő csendben telt , mikor Tom és Henrik hazafelé mentek.Tom mesélt , és mesélt.Még Henrik hallgatta , majd néha ha olyat mondott a fiú felnevetett.Mély bariton hangja ,
kedvesen csengett , véletlenül sem lenézően.Csodálta a kisfiú fantáziáját.Dolgok melyeket mesélt neki soha nem létezek , talán nem is fognak , de úgy mesélte hogy el lehetett neki hinni.
Henrik feleségének soha nem lehet gyermeke.Viszont mindig is akart egy kislányt, viszont Henrik mindig kisfiúra vágyott.Talán ha rá tudnák venni Tom apját arra hogy , akár Tomot , és Violát,
örökbe fogadják.Így az apjának se kell rájuk pénzt költenie.Henriknek ez nem okozna gondot .
Egy gyönyörű , takaros kis házhoz értek , nagy vas kerítéssel körülvéve.Gyönyörű ,virágos kerttel ,és kaputelefonnal.
Tomnak rögtön megtetszett a ház.Mindig is egy ilyenben akart élni.Az ő lepukkant viskójukba még a patkányok sem költöznének be.
-Itt élsz?-kérdezte Tom csodálkozva mikor a férfi megnyomott egy gombot , és bentről pedig a kaputelefon zörrenése halkan szivárgott ki.
-Igen.Tetszik?-kérdezte Henrik a kisfiútól.
-Nagyon szép.-mondta .A kapu kinyílt , és Henrik bevezette a kisfiút a házba.A lécsőn felmentek , majd  Henrik kinyitotta az ajtót.Egy előszobába nyílt a piros csoda,
hol fehér falak vették körül a látogatót.Pár akasztó , melyeken kabátok pihentek.Henrik lesegítette a kisfiúról a kék kis kabátot , majd a sajátját is levette .Az előszobából , egy folyosó nyílt.
Az egyik irányból finom illatokat lehetett érezni , így Tom azt gondolta arra van a konyha.A másik irányban egy kanapé foglalt helyet , és mellette egy lépcsősor.
Henrik a konyhába vezette a kisfiút.
-Victoria, vendéget hoztam.-mondta Henrik , mikor belépett.Egy hosszú , barna hajú nő állt a tűzhely előtt , és éppen valamit sütött.Magas , karcsú , de mégis csinos volt.Szép arca ,
és barna szemei nyűgözhették el a férfit.Őszinte mosolya melengette mindenki szívét , akire csak ránézett.
-Szervusz , angyalom hogy hívnak?-édes hangján szólt a kisfiúnak.
-A nevem Tom .-mondta a kisfiú.
-Foglalj helyet Tom.-mondta mosolyogva a nő ,  majd Henrikhez sétált , és arcon csókolta.
-Mond , Victoria , fiadnak fogadnád Tomot , és húgát , Violetet?-kérdezte Henrik, miközben Tomot felültette egy székre.Victoria , egy pillanatra ijedten nézett , majd nagy mosolyra húzta száját.
-Ha a húga is ilyen aranyos , hát persze , de a szüleikkel mi történt?-kérdezte.
-Édesanyám az angyalokkal sétál , édesapám pedig ver minket.-hajtotta le a fiú a  fejét.Szégyellte hogy ezt be kell vallania.Sohasem szeretett erről beszélni.
-Értem , értem, de apáddal mi lesz?-kérdezte a nő a férjére nézve.
-Majd én őt elintézem.-mosolygott a férfi.
.....
(1889, december 24 , Cambridge Anglia)

Henrik , és Victoria , örökbe fogadták a testvérpárt.Tom és Violet , azóta boldogok.Tom 12 , Viloet pedig 11 éves.Azóta pedig boldogan élnek új családjukkal.Apjuk könnyű szívvel adta őket oda.
Violet keresztanyja pedig kicsit  huzakodott , de végül Violet is Új családba került.
Azóta boldogan élnek.

Chapter Fifteen~

*Charlotte Sher*

Nagy nehezen felmásztam a lépcsőn. A szobámba a bőröndbe kezdtem a ruhákat dobálni.Miután a pólóimat beledobáltam, a fürdőszobába bicegtem.
A szemöldökcsipeszemmel leültem a kád szélére , és lehúztam a zoknim.A talpamban apró szilánkok találtak maguknak helyet.Az egyikben elég nagydarab volt, amit szitkozódva húztam ki.
A vállamon már csak a heg van.
Miután végeztem, a fürdőszoba szekrényből kivettem a fertőtlenítőt , és fáslit vettem ki.
A vattával letisztítottam a sebeket , és bekötöztem.
Visszabicegtem , és a többi ruhát kezdtem el dobálni a bőröndbe.
A szobám ajtaja kinyílt , és valaki belépett rajta.
Hátranéztem, és egy fekete felzselézett hajkoronát láttam meg.
-Mit csinálsz?-kérdezte furán , és felém sétált.
-Eltűnök innen.-mondom , rá sem nézve.
-Miért?-kérdezte.-Megfutamodsz?Én nem úgy ismertelek meg , Char.Ez nem olyan helyzet hogy , pakolok és eltűnök.Itt hagynál minket?Engem?Nem mehetsz el!-mondta és megfogta a kezem.
-El kell mennem.Nem maradhatok itt.-kiszakítottam a kezemet , az övéi közül.
-Mi olyan nagy dolog abban hogy valaki meg fogja kérni a kezed?-mondta felháborodottam.Felrántott a földről.A szemembe nézett.-Miért?-kérdezte meg.Egyre közelebb jött.Egy fejjel magasabb nálam.Felnéztem.
-Zayn.Kérlek had menjek el.-mondtam és hátráltam pár lépést.-Nagyon szépen kérlek.-mondtam , és kigördült egy könnycsepp.-Miért nem mehetek?-kérdeztem , és felnéztem csokoládébarna szemeibe.
-Miért mennél?-kérdezte .Nem egyértelmű?Nem fogok senkinek 18 évesen gyereket szülni.
-Mert nem akarok megházasodni , 18 évesen.Nem akarok gyereket szülni.-mondtam.-Nincs is jelöltem.És ha nem lesz , akkor mesterségesen.Tudod milyen szar ez így ,Zayn?-mondtam , és nem tudtam megállítani a könnyeimet.Magához húzott , és puszit nyomott a fejem búbjára.
-Tudom!Nyugalom!-mondta , és simogatni kezdte a hátam.-Mi itt leszünk neked.-mondta , és dülöngélni kezdett.-Shhh....-nyugtatott.Egy alak állt meg az ajtómban.
-Mennem kell.-mondta Harry , és beljebb lépett.Meglátott , és odasietett.Magához rántott , és megölelt.Behunytam a szeme , és a mellkasához bújtam.Megsimogatta  a hátam.-Vigyázz magadra , hercegnő.-mondta és belepuszilt a hajamban .Édes gesztus volt.Túlságosan is fáradt voltam , hogy válaszolhassak , ezért csak bólintottam.Megnyugtatóbb volt mint mikor Zayn-t ölelem.
Valahogy más.Nem akartam hogy elmenjen.Jobban szorítottam magamhoz.Beszívtam az illatát.Axe illata volt.Imádom az illatát.Nem láttam hogy Zayn kiment volna a szobából, de már nem volt bent.-Szia.-mondta és elengedett.
-Szia.-mondtam ,és bebújtam az ágyamba.Ő betakart , és puszit nyomott a fejemre.-Zayn hol van?-kérdeztem , mielőtt kiment volna.Visszanézett rám.
-Ő már elment, mert neki is mondtam hogy mennünk kell.Vigyázz magara, és ne engedj be senkit.!-mondta , és megfenyegetett mosolyogva a mutató ujjával.Bólintottam , és jobban magamra húztam a takarómat.Harry már éppen kilépett volna az ajtón , és visszanézett , de a szeme megakadt a félig telepakolt bőröndön.
-Mit terveztél?-kérdezte és rám nézett , azokkal a gyönyörű mohazöld szemeivel.Lehunytam a szemem , és vettem egy hatalmas levegőt , és kifújtam az orromon.Sóhajtott , majd megrázta lemondóan a fejét.-Holnap jövök.-mondta és kisétált .Néztem egy ideig az ajtót, majd mikor kívülről Harry lekapcsolta a villanyokat , lehunytam a szemem , és elaludtam.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Sziasztok! :))) Mostanában nem vagytok túl aktívak.:/ Nem nagyon kommenteltek , és olyan mintha már meguntátok volna a blog témáját.Min javítsak hogy jó legyen ? Mondjátok meg , pls.xxx.Sz.

Chapter Fourteen~

*Charlotte Sher*

Harry után mentem.Az ajtóban egy vöröses-szőke hajú lány állt.A haja ráomlott a  szilikon mellére , és a vörös ajkait sunyi mosolyra húzta.A szemei szürkés-kéken csillogtak ahogy felnézett Harryre.Nem volt túl szimpi.Egy igazi plázacica.
Harry idegesen bámulta a lányt aki csak vigyorgott.
-Helena te mi a faszomat keresel itt?-kérdezte Harry.Zayn is mellettem termett.Megfogta a kezem és megszorította.
-Szia ,bébi.-mondta a csaj.-Hiányoztam?-kérdezte és megsimogatta Harry bicepszét..Zayn is megvető szemekkel figyelte a lányt.
-Nem.-mondta Harry keményen , mire a csaj felkuncogott.- Mit keresel itt hajnali 3-kor?-kérdezte, még mindig kint tartva a lányt.
-Mindent elmondok ha beengedsz.-mondta és ő is komoly képet vágott.Én közelebb mentem Zaynhez.-Tudod, Harry.Tél van és elég hideg van kint.-mondta és megvillant a szeme.Ő is farkas.Harry arréb állt az ajtóból.Miután a lány betopogott a 10 centis magassarkújában , becsukta.Zayn közelebb húzott magához.-Milyen cuki vagytok együtt.-mondta minket vizslatva.
-Nem vagyunk együtt.-mondtam egyszerre az engem ölelő fiúval.
-Aha..Persze.-mondta úgy mintha nem hinné el.
-Miért jöttél ide?Honnan tudod hogy itt vagyunk?-kérdezte Harry.
-Menjünk a kanapéra.-mondta és húzni kezdte a kezem.Ebben a pillanatba Harry is mellettem termett és Zaynnel egyszerre  húztak vissza magukhoz.-Ugyan már!Nem harapok!-mondta és megragadta a kezem.Most erősebben.Ez egy picit fájt.Most ő rántott ki a fiúk kezeiből.Zayn felmordult.Harry szemei lángolni kezdtek..
-Engedd el a lányt, vagy letépem a fejed.-mondta Harry, és már a farkassá válás határán volt.
-Ohh..Én ezt nem akarom.-mondta színészkedve.Lebiggyesztette a száját , és egy pisztolyt húzott elő a zsebéből.Zayn hirtelen felénk lépett , de a lány a nyakamnál fogva magához húzott.Harry is lassan felé lépett egy lépést.A lány engem húzva hátrált.-Egy hirtelen mozdulat , és a lánynak annyi.-tartotta a fejemnek a pisztolyt.
-Nem ölheted meg.-mondta Harry , és magabiztosan megállt egy helyben, komoly fejjel bámulva minket.-Te is tudod hogy ritkák a nőstény nemű farkasok.Tudod a szabályt.Tedd la a fegyvert.-mondta magabiztosan.
-Nem ölhetnek meg engem se.Én is az vagyok.Zayn te meg , ne idegeskedj.Nincs addig okod , amíg egyikőtök nem jön közelebb.Fiúk üljetek le a kanapéra.-mondta .Én nagyon megijedtem.Biztos voltam benne hogy Harry nem fog rögtön leülni a kanapéra.Zayn mögé sétált és megfogta a vállát.A kanapé felé húzta , majd leültette.Engem is húzott a csaj, majd lassan leültünk.A nyakamat még mindig fogta , de már nem volt a fejemnél a  fegyver.A másik kezében a kanapéra fektetve pihent.
-Minek jöttél?-kérdezte Harry , még mindig feszülten.
-A farkastanács egy új ötletbe fogott bele.Danver találta ki.Mivel egyre kevesebb a farkas faj a városban, ezért azt találta ki hogy a vérfarkasoknak párt kell találni 2 hónapon belül.Amelyik nem talál párt nőstényeknek  mesterségesen  beültetnek egy sejtet hogy világra hozzon egy kölyköt, míg a hím farkasokat befogják.Nekem már van is párom.-mondta fenyegetően.Harry és Zayn ledermedt , ahogy én is.-Ja és egy kis apróság.Papíron házasnak kell lenniük.-mondta és eltette a fegyvert.
-Mi?-kérdeztem meglepve.Mi van?Miért.Eskü nem maradok a városban.Elmegyek innen jó messzire.És vissza se jövök.
-Jól hallottad ,picinyem.Senkivel nem kivételeznek.Ráadásnak az esküvőre meg kell hívni az egyik vezetőt.És ha te Zaynt választod , akkor muszáj lesz valaki más farkasvezetőt hívni.Ha viszont Harryt akkor magát , a fővezért kell hívnod.Szerintem jól gondold meg.-mondta és megpaskolta a fejem.Felállt , és kisétált az ajtón.
-Nem igaz!-kiabáltam.A konyhába mentem.A tányérok közül kivettem az egyik nagyon törékenyet és földhöz vágtam , egy sikítás kíséretében.Erre nem kényszeríthetnek!Nem !
Zokogni kezdtem , és alig kaptam levegőt.Nekidőltem a fehér konyhafalamnak és lecsúsztam rajta.A hajamba markoltam.Sírtam ahogy csak tudtam.De nem azért mert szomorú vagyok.Csak azért mert ideges .Nagyon ideges.
Mivel egyik fiú sem jött utánam , gondolom még mindig a kanapén ülnek lesokkolva.El kell mennem minél előbb.Felálltam.Ám mikor szaladtam volna át a konyhán , a lábamba a tányér szilánkjai szúródtak bele.
-A kurva életbe!-kiabáltam és leültem.Hála istennek hogy a seggem alatt nem volt szilánk.Felálltam , de akkor a talpamra nem tudtam ráállni.Négykézláb tettem meg az utamat a lépcsőkig.Csak az járt a fejemben hogy minél előbb kijussak innen.


*************************

Sziasztok! Remélem hogy tetszik :3 Most lehet hogy azt hiszitek hogy Charlotte egy hisztis ks r*bi.Ez nem így lesz , a későbbiekben :) Nekem személy szerint eddig ez a kedvenc részem :DD xxx.

Chapter Thirteen~

*Charlotte Sher*

Amint lenyugodtam , Zayn visszament nappaliba, Harry-t pedig elküldtem a vendégszobába.Duzzogott egy sort , de aztán kiment .Egyedül maradtam.De éreztem hogy egyikünk sem fog tudni aludni.Felkeltem , és felültem az ágyon.Nem voltam túl jól.Felálltam , de megszédültem ezért visszaültem.
Nagyokat lélegeztem , majd megint felálltam.Most sikerült,  nehézkesen  , de sikerült.Néha-néha megingok de semmi bajom.A lépcsőn lefelé jó erősen a korlátba kapaszkodtam.Az utolsó lépcsőfoknál majdnem megbotlottam, de megálltam.Úgy érzem mintha a gyomromba, valami mozgolódna.Nem vagyok terhes!
A konyhába mentem , egy pohár vízért.Útban a konyha felé benéztem a nappaliba.Zayn meredten nézte a tévében menő sci-fit.Nem tudom hogy mi ment benn , de érdekes lehetett , ha lefoglalta.A konyhába érve ,  levettem a poharat a szekrényből , és töltöttem bele csapvizet.
A hideg víz nagyon jólesett a torkomnak , mivel nagyon ki volt száradva.Leültem egy bárszékre a konyhába, és előre néztem.Elbambultam.Azt sem vettem észre hogy valaki bejött a konyhába.Leült mellém , de még mindig nem tudtam ki az.Nem akartam tudni.
-Ezek szerint most levegőnek nézel.-mondta rekedten.Ez Harry.Felismertem a hangját.-Igaz?-kérdezte.
Megráztam a fejem.Ránéztem , ő pedig rám mosolygott.Visszamosolyogtam , de nem volt túl őszinte.De az övé se.-Nem tudsz aludni?-kérdezte , én pedig bólintottam.-Mit  tettem hogy , nem szólsz hozzá?-kérdezte , kicsit megilletődve.
-Semmit, csak nincs kedvem beszélni.-mondtam neki.Elmosolyodott.Zayn is besántikált  a  konyhába.Ő a másik oldalamra ült , semleges arccal.Az órára néztem.
-Fiúk..-sóhajtottam.-Hajnali 2 óra van.És ahogy látom egyikünk se akar aludni.Sam!-kiabáltam  a nappaliba.Nem jött.-Sam!-kiabáltam már másodszorra , de semmi.Zayn is furcsállni kezdte.Egyszerre álltunk fel , és mentünk a nappali felé.
-Sam!-hívta Zayn is.Nem hallottunk semmit.Egyszer csak az emeletről nyüszítést hallottam.Gyorsan szaladtam fel a lépcsőn.Úgy a  lépcső végén volt egy nagy lécsőfok amely különbözött a többitől.Magasabban volt.Sam közvetlen előtte ült és nézett felfelé, miközben nyüszített.Felvettem , és levittem a lépcsőn .Zayn elnevette magát , és átvette.Sam nagyon izgatott lett mikor Zaynhez került.Ugrálni kezdett a kezébe.
-Legalább valakinek jó az estéje.-mondom , és megsimogatom a kutyusom buksiját.Ásít egyet és lehajtja a fejét Zayn vállára.
-Nehogy elaludj a vállamon öcskös!-mondta Zayn , és letette a kutyaházba.Sam elhelyezkedett , és elaludt.
Én leülte a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.Egy hülye beszélgetős műsor ment.Inkább  kikapcsoltam . A sötétben ültünk.Hárman a kanapén .Úgy érzem , nem ez lesz a legjobb esténk.Már majdnem elaludtam , mikor kopogtak a ajtón.Gyorsan Zayn-hez húzódtam ő pedig megölelt.Harry felállt , és az ajtóhoz sétált..
-Te mi a faszomat keresel itt?-kérdezte Harry.