Nem rész! Novella ~

Tom

(Szeptember 5 , 1883, Cambridge, Anglia)
Egy kisfiú a játszótéren homokozik, abban a parkban amely nem messze van a házuktól , melyben apjával él.Édesanyja a húga születése után meghalt.
Tom Blackey a neve, aligha elmúlt 6 éves.A leánytestvére 5 éves , neve gyönyörű , egy kecses virágra hasonlít, Violet.
A homokozókészletet az 5. születésnapjára kapta a szomszéd nénitől.
A szél enyhén fújdogálta szőke , selymes haját.A lapátjára vett homokot , a vár mellé tesz, majd apró kezeivel letapogatja , hogy egy várfalat tudjon belőle építeni.
Várát egy kis zászlóval díszíti , egy botra felszúrt sárguló levél.A vár tetejébe nyomja majd tiszteleg egyet.Tom heterokrómiával született.
Egyik szeme írisze élénk , szinte már világító kék , másik szürke.Az átható szempár gazdája , csendes, visszahúzódó, de belül , mintha ő lett volna a legnagyobb.
Lépteket hall , mire felemeli szöszke fejét.Egy magas , 20. életévét töltő fiatalember sétál a kisfiú felé.Magas alakja megrémíti Tomot, de kedves mosolya valamennyire  megnyugtatja.
A magas férfi legugol Tom mellé , mire a kisfiú visszanéz a várára , és tovább építi.Épp azon gondolkozik , hogy merre ássa el a kincset (mely pár csillogó kavicsból áll) ,
hogy a gonosz rablók meg ne találják.Talált egy megfelelő helyet erre , mikre ásni kezdi. A férfi mosolyogva figyeli a kisfiút , miközben ügyesen , ássa kis kis lapátjával a lyukat.
-Szervusz!-köszön a férfi , kedves mosollyal-Mit építgetsz?-.Tom felnéz rá.Barna haja , borostás arca , melyen  gödröcskés mosoly terül szét.A férfinek két színű szeme van.Az egyik zöld, 
a másik írisze zöldeskék , és pupillájában egy kis szürkét fedez fel a kisfiú.
-Jó napot!-mondta félénken Tom.-Mi a baj a szemével?Fáj?-kérdezi rögtön kíváncsian.
-A fél szememre vak vagyok -mosolyog a férfi a kisfiú aranyos érdeklődésén.-Mi a neved?-kérdezi meg kedvesen.
-Tom.És a magáé?-kérdez vissza bátran Tom.
-Henrik.-mosolyog a férfi.-Hol vannak a szüleid?-kérdezi Henrik.Gazdag családból származott.A ruhái , és a tisztasága erről árulkodott.Szürke zakót viselt, fehér inget, fekete
, élre vasalt nadrággal.A fiú elgondolkozott ezen a kérdésen.Más kisgyermek már rávágta volna hogy , otthon , vagy hogy dolgoznak.Mivel anyja meghalt,
apja ezután az alkoholba fojtotta bánatát.Ám a szeszes italok hatására verte fiát , és Violetet.Mikor éppenséggel nem volt részeg azt mondta hogy az anyját az angyalok sétálni vitték.
De mikor részeg volt, szidta és ocsmány szavakkal illette édesanyjukat, mely nyomdai festéket nem érdemel.
-Az édesanyám az angyalokkal sétál, apám pedig túl sok átlátszó italt iszik , és aztán kiabál és megver minket, engem és a testvéremet is.-mondta Tom.A férfi arcáról lehervad a mosolya ,
és megsimítja a kisfiú fejét.
-Hány éves a testvéred?-kérdezi a férfi , miközben  felsegíti a kisfiút a homokból.Tom leporolja mohazöld , foltozott nadrágját, és kék gombos kabátját.
-5 éves.
-És hogy hívják?-kérdezi kedvesen a magas fiatal ember.
-Violet.
-Gyönyörű neve van.És most ő hol van?-kérdezi , és felajánlja a kisfiúnak a kezét.A kisfiú vonakodva megfogja a férfi hatalmas kezét.Apró kezei elvesznek a hatalmas marokban.
-A pót anyukájánál-válaszolt Tom.-A keresztanyukájánál lakik .-mondta .Ősz felé járt az idő, hullanak a piros , sárga  levelek a fákról.A park csodálatosan szép volt ebben az időszakban.
A park macskaköves útja mellett fák sorakoztak , az utat aranybarna levéltakaró fedte , melyek alól néhol kikandikált a nedves macskakő.Borongós volt az idő , felhős , de mégsem állt esőre az idő.
Az elmúlt napokban esett sokat az eső , mely hatására a homok is nedves volt , de Tomot ez cseppet sem zavarta a vár építésében.
Lassan indultak el az úton, egymás kezét fogva.Tom aligha Henrik csípőjéig ért.Felnézett a magas alakjára , és nézte ahogy a haját fújja a szél.Henrik mosolyogva meredt előre ,
majd szólásra nyílt a szája.Lenézett a kisfiúra
-Szeretnél új családot, Viloettel együtt?-kérdezte mosolyogva Henrik.Tom bólogatni kezdett.Henrik kedves ember volt.Igaz gazdag családban született , sosem hordta fenn az orrát.
Mindig hű maradt önmagához.Nem nézett le másokat , akármennyire szegények voltak.-Gyere velem.-mosolyogta a férfi , és magával vitte a kisfiút.
-Hová megyünk?-kérdezte Tom , majd lenézett a földre.
-Haza viszlek , és bemutatlak a feleségemnek.Szeretni fogod.Igazán kedves nő.-mondta Henrik.Tom elmosolyodott.Nem szerette az apját , mivel az apja sosem szerette őket igazán.
.....
Az idő csendben telt , mikor Tom és Henrik hazafelé mentek.Tom mesélt , és mesélt.Még Henrik hallgatta , majd néha ha olyat mondott a fiú felnevetett.Mély bariton hangja ,
kedvesen csengett , véletlenül sem lenézően.Csodálta a kisfiú fantáziáját.Dolgok melyeket mesélt neki soha nem létezek , talán nem is fognak , de úgy mesélte hogy el lehetett neki hinni.
Henrik feleségének soha nem lehet gyermeke.Viszont mindig is akart egy kislányt, viszont Henrik mindig kisfiúra vágyott.Talán ha rá tudnák venni Tom apját arra hogy , akár Tomot , és Violát,
örökbe fogadják.Így az apjának se kell rájuk pénzt költenie.Henriknek ez nem okozna gondot .
Egy gyönyörű , takaros kis házhoz értek , nagy vas kerítéssel körülvéve.Gyönyörű ,virágos kerttel ,és kaputelefonnal.
Tomnak rögtön megtetszett a ház.Mindig is egy ilyenben akart élni.Az ő lepukkant viskójukba még a patkányok sem költöznének be.
-Itt élsz?-kérdezte Tom csodálkozva mikor a férfi megnyomott egy gombot , és bentről pedig a kaputelefon zörrenése halkan szivárgott ki.
-Igen.Tetszik?-kérdezte Henrik a kisfiútól.
-Nagyon szép.-mondta .A kapu kinyílt , és Henrik bevezette a kisfiút a házba.A lécsőn felmentek , majd  Henrik kinyitotta az ajtót.Egy előszobába nyílt a piros csoda,
hol fehér falak vették körül a látogatót.Pár akasztó , melyeken kabátok pihentek.Henrik lesegítette a kisfiúról a kék kis kabátot , majd a sajátját is levette .Az előszobából , egy folyosó nyílt.
Az egyik irányból finom illatokat lehetett érezni , így Tom azt gondolta arra van a konyha.A másik irányban egy kanapé foglalt helyet , és mellette egy lépcsősor.
Henrik a konyhába vezette a kisfiút.
-Victoria, vendéget hoztam.-mondta Henrik , mikor belépett.Egy hosszú , barna hajú nő állt a tűzhely előtt , és éppen valamit sütött.Magas , karcsú , de mégis csinos volt.Szép arca ,
és barna szemei nyűgözhették el a férfit.Őszinte mosolya melengette mindenki szívét , akire csak ránézett.
-Szervusz , angyalom hogy hívnak?-édes hangján szólt a kisfiúnak.
-A nevem Tom .-mondta a kisfiú.
-Foglalj helyet Tom.-mondta mosolyogva a nő ,  majd Henrikhez sétált , és arcon csókolta.
-Mond , Victoria , fiadnak fogadnád Tomot , és húgát , Violetet?-kérdezte Henrik, miközben Tomot felültette egy székre.Victoria , egy pillanatra ijedten nézett , majd nagy mosolyra húzta száját.
-Ha a húga is ilyen aranyos , hát persze , de a szüleikkel mi történt?-kérdezte.
-Édesanyám az angyalokkal sétál , édesapám pedig ver minket.-hajtotta le a fiú a  fejét.Szégyellte hogy ezt be kell vallania.Sohasem szeretett erről beszélni.
-Értem , értem, de apáddal mi lesz?-kérdezte a nő a férjére nézve.
-Majd én őt elintézem.-mosolygott a férfi.
.....
(1889, december 24 , Cambridge Anglia)

Henrik , és Victoria , örökbe fogadták a testvérpárt.Tom és Violet , azóta boldogok.Tom 12 , Viloet pedig 11 éves.Azóta pedig boldogan élnek új családjukkal.Apjuk könnyű szívvel adta őket oda.
Violet keresztanyja pedig kicsit  huzakodott , de végül Violet is Új családba került.
Azóta boldogan élnek.

Chapter Fifteen~

*Charlotte Sher*

Nagy nehezen felmásztam a lépcsőn. A szobámba a bőröndbe kezdtem a ruhákat dobálni.Miután a pólóimat beledobáltam, a fürdőszobába bicegtem.
A szemöldökcsipeszemmel leültem a kád szélére , és lehúztam a zoknim.A talpamban apró szilánkok találtak maguknak helyet.Az egyikben elég nagydarab volt, amit szitkozódva húztam ki.
A vállamon már csak a heg van.
Miután végeztem, a fürdőszoba szekrényből kivettem a fertőtlenítőt , és fáslit vettem ki.
A vattával letisztítottam a sebeket , és bekötöztem.
Visszabicegtem , és a többi ruhát kezdtem el dobálni a bőröndbe.
A szobám ajtaja kinyílt , és valaki belépett rajta.
Hátranéztem, és egy fekete felzselézett hajkoronát láttam meg.
-Mit csinálsz?-kérdezte furán , és felém sétált.
-Eltűnök innen.-mondom , rá sem nézve.
-Miért?-kérdezte.-Megfutamodsz?Én nem úgy ismertelek meg , Char.Ez nem olyan helyzet hogy , pakolok és eltűnök.Itt hagynál minket?Engem?Nem mehetsz el!-mondta és megfogta a kezem.
-El kell mennem.Nem maradhatok itt.-kiszakítottam a kezemet , az övéi közül.
-Mi olyan nagy dolog abban hogy valaki meg fogja kérni a kezed?-mondta felháborodottam.Felrántott a földről.A szemembe nézett.-Miért?-kérdezte meg.Egyre közelebb jött.Egy fejjel magasabb nálam.Felnéztem.
-Zayn.Kérlek had menjek el.-mondtam és hátráltam pár lépést.-Nagyon szépen kérlek.-mondtam , és kigördült egy könnycsepp.-Miért nem mehetek?-kérdeztem , és felnéztem csokoládébarna szemeibe.
-Miért mennél?-kérdezte .Nem egyértelmű?Nem fogok senkinek 18 évesen gyereket szülni.
-Mert nem akarok megházasodni , 18 évesen.Nem akarok gyereket szülni.-mondtam.-Nincs is jelöltem.És ha nem lesz , akkor mesterségesen.Tudod milyen szar ez így ,Zayn?-mondtam , és nem tudtam megállítani a könnyeimet.Magához húzott , és puszit nyomott a fejem búbjára.
-Tudom!Nyugalom!-mondta , és simogatni kezdte a hátam.-Mi itt leszünk neked.-mondta , és dülöngélni kezdett.-Shhh....-nyugtatott.Egy alak állt meg az ajtómban.
-Mennem kell.-mondta Harry , és beljebb lépett.Meglátott , és odasietett.Magához rántott , és megölelt.Behunytam a szeme , és a mellkasához bújtam.Megsimogatta  a hátam.-Vigyázz magadra , hercegnő.-mondta és belepuszilt a hajamban .Édes gesztus volt.Túlságosan is fáradt voltam , hogy válaszolhassak , ezért csak bólintottam.Megnyugtatóbb volt mint mikor Zayn-t ölelem.
Valahogy más.Nem akartam hogy elmenjen.Jobban szorítottam magamhoz.Beszívtam az illatát.Axe illata volt.Imádom az illatát.Nem láttam hogy Zayn kiment volna a szobából, de már nem volt bent.-Szia.-mondta és elengedett.
-Szia.-mondtam ,és bebújtam az ágyamba.Ő betakart , és puszit nyomott a fejemre.-Zayn hol van?-kérdeztem , mielőtt kiment volna.Visszanézett rám.
-Ő már elment, mert neki is mondtam hogy mennünk kell.Vigyázz magara, és ne engedj be senkit.!-mondta , és megfenyegetett mosolyogva a mutató ujjával.Bólintottam , és jobban magamra húztam a takarómat.Harry már éppen kilépett volna az ajtón , és visszanézett , de a szeme megakadt a félig telepakolt bőröndön.
-Mit terveztél?-kérdezte és rám nézett , azokkal a gyönyörű mohazöld szemeivel.Lehunytam a szemem , és vettem egy hatalmas levegőt , és kifújtam az orromon.Sóhajtott , majd megrázta lemondóan a fejét.-Holnap jövök.-mondta és kisétált .Néztem egy ideig az ajtót, majd mikor kívülről Harry lekapcsolta a villanyokat , lehunytam a szemem , és elaludtam.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Sziasztok! :))) Mostanában nem vagytok túl aktívak.:/ Nem nagyon kommenteltek , és olyan mintha már meguntátok volna a blog témáját.Min javítsak hogy jó legyen ? Mondjátok meg , pls.xxx.Sz.

Chapter Fourteen~

*Charlotte Sher*

Harry után mentem.Az ajtóban egy vöröses-szőke hajú lány állt.A haja ráomlott a  szilikon mellére , és a vörös ajkait sunyi mosolyra húzta.A szemei szürkés-kéken csillogtak ahogy felnézett Harryre.Nem volt túl szimpi.Egy igazi plázacica.
Harry idegesen bámulta a lányt aki csak vigyorgott.
-Helena te mi a faszomat keresel itt?-kérdezte Harry.Zayn is mellettem termett.Megfogta a kezem és megszorította.
-Szia ,bébi.-mondta a csaj.-Hiányoztam?-kérdezte és megsimogatta Harry bicepszét..Zayn is megvető szemekkel figyelte a lányt.
-Nem.-mondta Harry keményen , mire a csaj felkuncogott.- Mit keresel itt hajnali 3-kor?-kérdezte, még mindig kint tartva a lányt.
-Mindent elmondok ha beengedsz.-mondta és ő is komoly képet vágott.Én közelebb mentem Zaynhez.-Tudod, Harry.Tél van és elég hideg van kint.-mondta és megvillant a szeme.Ő is farkas.Harry arréb állt az ajtóból.Miután a lány betopogott a 10 centis magassarkújában , becsukta.Zayn közelebb húzott magához.-Milyen cuki vagytok együtt.-mondta minket vizslatva.
-Nem vagyunk együtt.-mondtam egyszerre az engem ölelő fiúval.
-Aha..Persze.-mondta úgy mintha nem hinné el.
-Miért jöttél ide?Honnan tudod hogy itt vagyunk?-kérdezte Harry.
-Menjünk a kanapéra.-mondta és húzni kezdte a kezem.Ebben a pillanatba Harry is mellettem termett és Zaynnel egyszerre  húztak vissza magukhoz.-Ugyan már!Nem harapok!-mondta és megragadta a kezem.Most erősebben.Ez egy picit fájt.Most ő rántott ki a fiúk kezeiből.Zayn felmordult.Harry szemei lángolni kezdtek..
-Engedd el a lányt, vagy letépem a fejed.-mondta Harry, és már a farkassá válás határán volt.
-Ohh..Én ezt nem akarom.-mondta színészkedve.Lebiggyesztette a száját , és egy pisztolyt húzott elő a zsebéből.Zayn hirtelen felénk lépett , de a lány a nyakamnál fogva magához húzott.Harry is lassan felé lépett egy lépést.A lány engem húzva hátrált.-Egy hirtelen mozdulat , és a lánynak annyi.-tartotta a fejemnek a pisztolyt.
-Nem ölheted meg.-mondta Harry , és magabiztosan megállt egy helyben, komoly fejjel bámulva minket.-Te is tudod hogy ritkák a nőstény nemű farkasok.Tudod a szabályt.Tedd la a fegyvert.-mondta magabiztosan.
-Nem ölhetnek meg engem se.Én is az vagyok.Zayn te meg , ne idegeskedj.Nincs addig okod , amíg egyikőtök nem jön közelebb.Fiúk üljetek le a kanapéra.-mondta .Én nagyon megijedtem.Biztos voltam benne hogy Harry nem fog rögtön leülni a kanapéra.Zayn mögé sétált és megfogta a vállát.A kanapé felé húzta , majd leültette.Engem is húzott a csaj, majd lassan leültünk.A nyakamat még mindig fogta , de már nem volt a fejemnél a  fegyver.A másik kezében a kanapéra fektetve pihent.
-Minek jöttél?-kérdezte Harry , még mindig feszülten.
-A farkastanács egy új ötletbe fogott bele.Danver találta ki.Mivel egyre kevesebb a farkas faj a városban, ezért azt találta ki hogy a vérfarkasoknak párt kell találni 2 hónapon belül.Amelyik nem talál párt nőstényeknek  mesterségesen  beültetnek egy sejtet hogy világra hozzon egy kölyköt, míg a hím farkasokat befogják.Nekem már van is párom.-mondta fenyegetően.Harry és Zayn ledermedt , ahogy én is.-Ja és egy kis apróság.Papíron házasnak kell lenniük.-mondta és eltette a fegyvert.
-Mi?-kérdeztem meglepve.Mi van?Miért.Eskü nem maradok a városban.Elmegyek innen jó messzire.És vissza se jövök.
-Jól hallottad ,picinyem.Senkivel nem kivételeznek.Ráadásnak az esküvőre meg kell hívni az egyik vezetőt.És ha te Zaynt választod , akkor muszáj lesz valaki más farkasvezetőt hívni.Ha viszont Harryt akkor magát , a fővezért kell hívnod.Szerintem jól gondold meg.-mondta és megpaskolta a fejem.Felállt , és kisétált az ajtón.
-Nem igaz!-kiabáltam.A konyhába mentem.A tányérok közül kivettem az egyik nagyon törékenyet és földhöz vágtam , egy sikítás kíséretében.Erre nem kényszeríthetnek!Nem !
Zokogni kezdtem , és alig kaptam levegőt.Nekidőltem a fehér konyhafalamnak és lecsúsztam rajta.A hajamba markoltam.Sírtam ahogy csak tudtam.De nem azért mert szomorú vagyok.Csak azért mert ideges .Nagyon ideges.
Mivel egyik fiú sem jött utánam , gondolom még mindig a kanapén ülnek lesokkolva.El kell mennem minél előbb.Felálltam.Ám mikor szaladtam volna át a konyhán , a lábamba a tányér szilánkjai szúródtak bele.
-A kurva életbe!-kiabáltam és leültem.Hála istennek hogy a seggem alatt nem volt szilánk.Felálltam , de akkor a talpamra nem tudtam ráállni.Négykézláb tettem meg az utamat a lépcsőkig.Csak az járt a fejemben hogy minél előbb kijussak innen.


*************************

Sziasztok! Remélem hogy tetszik :3 Most lehet hogy azt hiszitek hogy Charlotte egy hisztis ks r*bi.Ez nem így lesz , a későbbiekben :) Nekem személy szerint eddig ez a kedvenc részem :DD xxx.

Chapter Thirteen~

*Charlotte Sher*

Amint lenyugodtam , Zayn visszament nappaliba, Harry-t pedig elküldtem a vendégszobába.Duzzogott egy sort , de aztán kiment .Egyedül maradtam.De éreztem hogy egyikünk sem fog tudni aludni.Felkeltem , és felültem az ágyon.Nem voltam túl jól.Felálltam , de megszédültem ezért visszaültem.
Nagyokat lélegeztem , majd megint felálltam.Most sikerült,  nehézkesen  , de sikerült.Néha-néha megingok de semmi bajom.A lépcsőn lefelé jó erősen a korlátba kapaszkodtam.Az utolsó lépcsőfoknál majdnem megbotlottam, de megálltam.Úgy érzem mintha a gyomromba, valami mozgolódna.Nem vagyok terhes!
A konyhába mentem , egy pohár vízért.Útban a konyha felé benéztem a nappaliba.Zayn meredten nézte a tévében menő sci-fit.Nem tudom hogy mi ment benn , de érdekes lehetett , ha lefoglalta.A konyhába érve ,  levettem a poharat a szekrényből , és töltöttem bele csapvizet.
A hideg víz nagyon jólesett a torkomnak , mivel nagyon ki volt száradva.Leültem egy bárszékre a konyhába, és előre néztem.Elbambultam.Azt sem vettem észre hogy valaki bejött a konyhába.Leült mellém , de még mindig nem tudtam ki az.Nem akartam tudni.
-Ezek szerint most levegőnek nézel.-mondta rekedten.Ez Harry.Felismertem a hangját.-Igaz?-kérdezte.
Megráztam a fejem.Ránéztem , ő pedig rám mosolygott.Visszamosolyogtam , de nem volt túl őszinte.De az övé se.-Nem tudsz aludni?-kérdezte , én pedig bólintottam.-Mit  tettem hogy , nem szólsz hozzá?-kérdezte , kicsit megilletődve.
-Semmit, csak nincs kedvem beszélni.-mondtam neki.Elmosolyodott.Zayn is besántikált  a  konyhába.Ő a másik oldalamra ült , semleges arccal.Az órára néztem.
-Fiúk..-sóhajtottam.-Hajnali 2 óra van.És ahogy látom egyikünk se akar aludni.Sam!-kiabáltam  a nappaliba.Nem jött.-Sam!-kiabáltam már másodszorra , de semmi.Zayn is furcsállni kezdte.Egyszerre álltunk fel , és mentünk a nappali felé.
-Sam!-hívta Zayn is.Nem hallottunk semmit.Egyszer csak az emeletről nyüszítést hallottam.Gyorsan szaladtam fel a lépcsőn.Úgy a  lépcső végén volt egy nagy lécsőfok amely különbözött a többitől.Magasabban volt.Sam közvetlen előtte ült és nézett felfelé, miközben nyüszített.Felvettem , és levittem a lépcsőn .Zayn elnevette magát , és átvette.Sam nagyon izgatott lett mikor Zaynhez került.Ugrálni kezdett a kezébe.
-Legalább valakinek jó az estéje.-mondom , és megsimogatom a kutyusom buksiját.Ásít egyet és lehajtja a fejét Zayn vállára.
-Nehogy elaludj a vállamon öcskös!-mondta Zayn , és letette a kutyaházba.Sam elhelyezkedett , és elaludt.
Én leülte a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.Egy hülye beszélgetős műsor ment.Inkább  kikapcsoltam . A sötétben ültünk.Hárman a kanapén .Úgy érzem , nem ez lesz a legjobb esténk.Már majdnem elaludtam , mikor kopogtak a ajtón.Gyorsan Zayn-hez húzódtam ő pedig megölelt.Harry felállt , és az ajtóhoz sétált..
-Te mi a faszomat keresel itt?-kérdezte Harry.

Nem "TBW" :) You & I ♥

Ez...Eszméletlen *-*Én nem tudok rá mit mondani .Ezt nem lehet szavakba ölteni...
Szerintem, ezt nem lehet kifejezni.Az ember ilyenkor olyat érez hogy , meg se tud szólalni.Transzba esik.
Ezen a klippen látszik hogy :
Mennyit nőttek, mennyit komolyodtak , és mennyit változtak .Sajnos , a régi időkből , már csak a videónaplók  . :) Menyivel férfiasabbak , és komolyabbak lettek .

Harry Styles ♥/Hazza/♥☺

 Zayn Malik ♥/Dj Malik/♥☺

 Liam Payne ♥/Leeyum/♥☺

Niall Horan ♥/Nialler/♥☺

Louis Tomlinson ♥/Lou/♥☺


ONE DIRECTION-YOU & I  :)))  ♥♥♥♥

Chapter Twelve~

Figyelem!Ez a rész tartalmaz ijesztő részt!+12!

 ****************
*Harry Styles*

Már elaludt mikor kibújtam mellőle (nagy nehezen, mivel nem akartam felkelni). A haja szétterült a párnán , édesen szuszogott..Elgondolkoztam , mit tehetett velem ez a lány.Mindenre féltékeny vagyok , akit megcsókolhat , megölelhet , megpuszilhat , hozzáérhet , vagy egyszerűen csak ránéz.
A hideg padlónak érintettem a talpam.Elballagtam az ajtóig , ott pedig visszanéztem.Aludt .Halkan lementem a lépcsőn.Zayn a kanapén  aludt összekuporodva.A tévé szólt , de valami hülye ajánló reklám ment benne.Éjfél körül lehetett. A kutya a nappaliban lévő házikójában szundított.Mivel már fáradt voltam hazavezetni, ezért visszasomfordáltam Char szobájába. A lány ugyanabban a pózban feküdt , mint amiben hagytam az előbb..Még mindig az ajtóban álltam és benne gyönyörködtem.Egyszer csak nyöszörögni kezdett...Átfordult a másik oldalára.Gyorsan kezdte szedni a levegőt .Arca eltorzult , a rémálomtól.Nem , ez más.Mintha éreznék egy gonosz energiát.A szemem átváltott sárga színűre.Nagyban  nézelődtem az éjjellátásommal mikor valami megmozdult az ágya mellett.Egy normális ember ezt nem láthatta volna , de egy farkas , egy földönkívüli erővel biztosan meglátta volna.Odamentem az ágy mellé.Ekkor elsuhant mellettem az a valami.Ez elég rossz jel.Lerohantam a nappaliba , és nem érdekelt mekkora zajt csapok.Zaynhez vettem az irányt.
-Zayn!Kelj fel!-mondtam rángatva a vállát.Hirtelen kinyitotta a szemeit , majd odakapta a kezeit.Megdörgölte és elvette onnan.A kutya közben már a lábunknál figyelt felfelé.mintha sejthette volna mi van odafent.Nagyon gyanakvó szemekkel nézett a lépcső felé..Zayn akkor amikor már kijózanodott , akkor száguldani kezdett a lépcső felé.Én utána szaladtam.Az ajtó előtt utolértem és megállítottam.A vállánál fogva rántottam hátra.Már ő is érezte a negatív energiát.Az ő szeme is átváltott .Egyszerre nyitottunk be az ajtón.Halkan nehogy valami történjen.Még mindig ott állt az ágy mellett.A lányt nézte , és mintha a nyálát csorgatná.
-Ez egy lélekevő.Gondolatokkal táplálkozik , és az áldozata érzéseivel.Ha nem ijedsz meg akkor nem vesz észre..Bármit csinálsz , akkor sem vesz , csak ha megérzi azt hogy megijedtél.Úgy hogy ne szarj be Styles.-mondta Zayn.Ő sok mindent tud az ilyen lényekről.Rengetek könyve van róluk.A családja pedig már régóta vadássza az ilyeneket.És ez csak egyre szaporodik.És több lesz belőle.Sokkal több.
-Mivel lehet elűzni.?-kérdezem.Zayn arcára mosoly ül ki.
-Csak ha felébreszted az áldozatot .-mondta és odament Char-hez.Leült az ágyra a szörny elé.Char arcához hajolt és megpuszilta.-Szépség , ébresztő .-mondta mosolyogva.Char felnyitotta a szemeit , és Zayn-re nézett.
-Mi van?-kérdezte rekedtes hangon Charlotte.
-Mennünk kell.-mondta Zayn.A szörny hátrahajtott fejjel, ordítással tűnt el.Char befogta a fülét mivel hozzá volt a legközelebb a női és a férfi sikítás keverékének hangja.Hamvai sem maradtak.
-Mi a kurva élet volt ez?-kérdezte ijedten Zayn felé fordulva.
-Ez nem tudott bántani Char.Ez csak egy lélekevő.Általában a fiatalabb embereket találja meg , akiknek rémalmuk van.Szerencse hogy Harry észrevette, így nem eshetett bajod.-mondta tök nyugodtan.
-És mi történt volna ha Harry a büdös életbe nem veszi észre?Hmmm?-kérdezi Char és felpattan a ágyról.Én lassan elindultam felé.Mögé állok és lefogom a derekánál fogva.Ő kapálózni kezd , és sikítozni.Néha néha a fenekét is meg kellett támasztanom hogy el ne ejtsem. -Harry!Engedj el !A picsába is engedj el!-kiabálta , de én nem engedtem el.Zayn leszaladt az emeletről .Fél perccel később egy jégkockával a kezében tért vissza.Még Char sikított , addig a szájába tette.Nem engedte hogy kiköpje.Miután Char belenyugodott hogy nem köpheti ki , Zayn elvehette a kezét a lány szájától.megnyugodott , én pedig az ágyhoz vittem és lefektettem.Mikor elengedtem Char megint felpattant , és kaptam egy pofont.
-Ha le is fogsz , legalább ne tévedjen el a kezed Harry!-mondta , mire Zayn felkuncogott.Olyan volt mint egy tinilány. Én most Zayn-re gondoltam.Az arcomhoz szorítottam a kezem.Biztos piros marad egy ideig , de nem bánom.Azért sem mert legalább egy kicsi időre hozzáérhettem a fenekéhez.Látásból már régóta ismerem.



**********************************
:)) Remélem tetszik :* Puszi :3

Chapter Eleven~

*Charlotte Sher*

Otthon még Sammel játszottunk.Zayn a fejébe vette hogy megtanítja vadászni.Sam a nappali közepén feküdt , és hatalmas szemekkel méregetett minket.Zayn egy gumijátékot tett , úgy 3 méterre Sam-től, majd a kutyushoz sétált és melléült..Sam is felült majd , kérdő szemekkel figyelte a barna srácot.
-Na figyelj haver...Most megtanítalak vadászni...-mondta a kutyusnak Zayn.Én leültem a kanapéra, felhúztam a lábam és őket figyeltem.Zayn négykézláb állt , mire a kutyus is felállt , és farkát csóválva ugatni kezdett..-Oké, oké ...Na figyu...Először beméred az áldozatot...-mondja a kutyusnak Zayn és a gumijátékra mered.Sam-et nem érdekli mit mond.A figyelmét elvonja a Zayn nyakáról lelógó medál.Egy kis fémlapocska és egy "Z" betű.Csillogó szemekkel figyeli a számára ismeretlen valamit.-És most leha...Hé!Figyelsz te rám?-kérdezi felháborodottan Zayn Sam-től.Én felnevetek mikor a kutyus kicsit megijed és meghátrál..Zayn szemei rögtön sajnálkozóra váltottak , és a kutyus elé mászott .Sam újra ugrálni és kezdett, majd Zaynt megkerülve a lába és a keze között mászott be a két karja közé , és a fejét hátra hajtotta hogy megtudja nyalni Zayn arcát..Zayn nevetni kezdett , és én is jót mosolyogtam rajta..Sam lefeküdt a hátára feküdt , várva hogy Zayn kicsit megdögönyözze, megvakarássza a hasát.Zayn teljesíti a kívánságát majd felállt a földről.Leporolja magát majd felült mellém a kanapéra.
-Jó fej kutyus!-mondja Zayn Samra nézve aki még mindig a földön feküdt.Elmosolyodtam mikor a kiskutyám felpattant és az ajtóban hagyott zacskókhoz tipegett..Az egyiket távolról megszaglászta.Erről jutott eszembe hogy lehet adni kéne neki kaját..Felálltam és a zacskókhoz sétáltam..Sam rám nézett és várta amíg kiveszem a zacskóból a kutyakaját és a konyhába megyek vele.Ő ügyesen üget utánam , és néha-néha elcsúszott a padlón, és hasra esett.

*Harry Styles*

Zayn már egy jó ideje elment.Állandóan máshol vannak , pedig szóltam is nekik hogy banda megbeszélés van..Gondolkozni kezdek.
Elmegyek Charhez és bocsánatot kérek..Olyan bunkó voltam hozzá az elején és ez , hatalmas bűntudatot éreztem.Igaz hogy ezt nem fejeztem ki , de hát, akkor is.Belülről mardos, és fáj..
A szobámba felkaptam egy szürke pólót , és egy fekete farmer.Eddig alsóban flangáltam a házban.
A hajamat összeborzoltam és hátratűrtem.Leszaladtam ,a kocsikulcsot felkapva sétáltam az autómhoz....
Char ház előtt leparkoltam , majd bekopogtam a szerény kis ház ajtaján.De nem Char nyitott ajtót.
Zayn állt az ajtóban póló nélkül..Hirtelen egy kis valami bent megmozdult..Zayn mögül egy kiskutya tipegett ki.Bennem valami furcsa érzés uralkodott ..Mintha.Mintha , nem is én lennék.Meg akarom ütni Zaynt!Mert..Mert,  még én sem tudom!Talán azért mert, nem otthon van, és félmeztelenül áll ,annak a lánynak az ajtajában aki , tetszik...A kiskutya ugatni kezdett  , mire Zaynnal egyszerre néztünk rá.
Valaki feltűnt a konyhaajtóban .Char volt az.Kérdőn kinézett.Zaynre nézett majd rám, majd a kutyára.
Én félredöntött fejjel vártam a magyarázatot.
-Oh...Szia Harry!-mondta Charlotte zavarodottan.-Mit tehetek érted?-kérdezte kedvesen.
-Elmagyaráznád...Mi ez itt?-mutattam Zayn félmeztelen testére , majd a kutyára.
-Gyere be!-mondta Char nyugodtan.Én beléptem volna , de Zayn még mindig ott állt az ajtóban , semmilyen arccal bámult rám.Arrébb toltam mire elkapta a kezem.
-Minek akarsz magyarázatot?Nem vagy az apja Harry.-mondta nyugodtan.Kívülről nyugodtan , belül biztosan már ezer kés van a hátamban , esetleg a hasamban.-Nem vagy te senkije.-na ez fájt!Most nagyon meg akartam ütni...Felment bennem a pumpa, és úgy érzem felrobbanok.
-Engedj be , és ereszd el a kezem, vagy lerágom..-mondtam neki.Eddig se volt túl jó a kapcsolatunk.De ezek tán nem is lesz.Jól van .Játszunk akkor így!Te kezdted , és ebben jobb leszek mint te!Zayn arrébb állt és beengedett.Char fürkésző szemekkel nézett minket.
-Zayn csukd be az ajtót mert Sam mindjárt kimegy.-mondta Char már a kutyára nézve.Zayn gyorsan a lábával óvatosan visszatolta a kutyát és bezárta az ajtót.Char intett hogy menjünk be a nappaliba.Mindenki leült a kanapéra.Én Char bal oldalán Zayn pedig a jobb oldalán ült.Elmesélt  mindent Samről , és arról hogy leöntötte Zay  felsőjét a narancslével , ezért Zayn levette , és Char kitette száradni.
-Így már értem.-mondom és , átölelem a vállát , ami kicsit meglepi de elmosolyodik.Kicsit jobban hozzám húzódik , mert elég hideg van a lakásba.Zayn nagyon csúnyán néz rám.Char lehunyja a szemeit és egy kicsit elpihen a karjaim között..Mi lenne ha a barátnőm lenne és minden nap ez lehetne?Milyen lenne ha minden nap én kelteném reggelente?Vagy ha reggel ő keltene , ágyba reggelivel?De túl sok a "ha"..
Zayn még mindig így bámul, és látom a szemében hogy gondolkozik azon : Hogy öljön meg ; Hogy szerezze vissza a közelébe Chart..Éreztem ahogy a lány elalszik a karjaim között..Egyenletesen veszi a levegőt.Résre nyitott ajkakkal szuszog az oldalamba.
Elmosolyodtam.Zayn szeme is a lányra  tévedt , majd felállt hogy felvigye a szobájába.Mielőtt hozzá érhetett volna gyorsan felkaptam .A kutya ugatni kezdett , mire Zayn elindult a kutya felé..
-Sam!-mondta határozottan .A kutya még mindig nyüszített , és ugatott rám.Intettem a fejemmel Zaynnek.Felindultam a lépcsőn.  A kutya követett egészen a szoba ajtajáig.A küszöbön leült és nézte ahogyan leteszem a lányt az ágyra...Char nyöszörögni kezdett .
-Harry?-kérdezte álmosan , csukott szemmel.
-Honnan tudtad.?-kérdeztem.
-Az illatodról.Bárhol felismerném-mondta , én pedig elmosolyodtam -Aludj velem , kérlek!-nyöszörögte és megragadta a pólómat.
-Rendben , Hercegnő de engedj el.-mosolyogtam.letette maga mellé a kezét én pedig bebújtam mögé az ágyba.A kutyus a lábamnál nyüszíteni kezdett.
-Tedd az ágyra ,kérlek-mondta.Visszaültem és a kutyust feltettem az ágyra.Ő rögtön Charhez sietett.Már amennyire tudott.A lány fejéhez ült , és nyalogatni kezdte az arcát.A lány elmosolyodott , és megsimogatta a kutya fejét.Visszafeküdtem és közel húzódtam hozzá.A testem felmelegítette az övét.Csodás pillanat volt.
Bár örökké tarthatott volna.
*******

Sziasztok :))Remélem tetszett ez a fejezet :) Én egész jónak találom :DD Remée ti is :) Mondjatok véleményt és pipáljatok pls. :))
Sok puszi! :))
Szandyxx.