Chapter Seventeen~

Sziasztok.Hello.Bonjour.Visszatértem.Úgy érzem csalódást okoztam hogy ennyi időt hagytam ki.Szörnyű vagyok, komolyan.De most kaptam ihletet és úgy terveztem hogy ezen a nyáron igenis SOK ÚJ RÉSZT szeretnék hozni, ahogy persze az időm engedi.Végül is pár hónappal ezelőtt még azon gondolkoztam hogy bezárom a blogot, de rájöttem hogy az egy rohadt rossz dolog hogyha az egyik kedvenc blogomat bezárják.Igen, én nem akarok szupergonoszt játszani, ezért hát újra visszatértem hozzátok életeim♥.
Úgy gondoltam mostantól nem teszek képeket a részek elé hogy minél tovább tartson ki az agyam :DD
Még egy dolog.(ami kicsit komolyabb...huhh) attól függetlenül hogy Zayn kilépett a bandából, őt is ugyanúgy benne lesz a fejezetekbe, mert én még ígyis is imádom♥Lehet hogy egy picit kevesebbszer tán de benne lesz:)
Ígyis sokat írtam, úgyhogy kezdődjön a rész.Puszi.

*Charlotte Sher*
(fél évvel később)
Fél éve volt hogy Zayn és Harryt a konyhámban találtam kávét szürcsölgetve, és teljesen otthon érezve magukat, felfordult az életem.Közölték hogy nem maradhatok egyedül, mert veszélyben forog az életem.Az egyik új ellenséges falka, mely a területükre lépett szagot fogott az házam irányában.Éjjelente hallottam üvöltéseket, de soha nem gondoltam volna hogy negatívumként kell felfognom.Fél éve lassan hogy nem alakultam át, kivéve azt az egy alkalmat mikor kizártam magam a saját házamból, az új záram segítségével.
Pár nappal azután Harry és az egész falka a házamba tódult, és létező összes cuccomat bőröndökbe és dobozokba dobálták, majd egy teherautóra pakolták és kitették a házam elé a kiadó táblát.Sam nem viselte túl jól a költözést mivel a csapat házában egy hatalmas,hosszú fehér szőrű malamut lakott, és nem szívlelték egymást.Igazából én sem szerettem ezt a "kiköltöztetést", mert akárhányszor felvetettem az 'elhagyom a várost' tervem mindig rávágták hogy nem.Már feladtam mikor Harry azt mondta hozzá költözöm,a városon kívüli elhagyatott luxus házába felcsillant a remény.Viszont mikor a többiek nemmel leszavazták, már ketten durciztunk. Harry ugyan a falka vezér, de egy a tízhez elég egyértelmű válasz volt.Niallal azóta is csak akkor beszéltünk mikor lejött kajálni, és megdicsérte a főztöm.Mert hát ha náluk kell laknom, akkor ne minden nap pizzát és kínai kaját kelljen rendelni.A kapcsolatom Louisval szinte már testvéri.Rengeteget röhögünk és poénkodunk egymáson.A fiúk úgy hiszik hogy Lou belém van esve, de ezt mind a ketten tagadjuk, mert hát neki barátnője van, nekem pedig egy mindig féltékeny Harrym.Igen, Harrym, mivel eldöntötte hogyha nem költözhetünk el akkor vele kell egy szobában lennem, és egy ágyban aludnom.Ezzel nem is lenne baj hogyha nem úgy aludna esténként hogy magához szorít, és halkan azt mondogatja hogy 'Igen anyu, kérek még sütikét..'. Ezt még nem dörgöltem az orra alá, de ha továbbra is bunkó és féltékeny lesz, megteszem.A falra mászom a folyamatos 'Ne nyúlj hozzá' és az 'Ő az enyém' vagy a 'Falkavezér az első mindenben' dumáitól.Mint valami durcás kisgyerek aki nem kapja meg a fagyiját.
-Nézd Lou!Ott van egy fagyizó.Légyszii.Légyszi,légszi, légyszi, lééééééégysziiiiiiiii.-mondtam a karjába kapaszkodva és úgy ugrálva mint valami hülye gyerek.Nyüszítve(fakasgénjeimnek köszönhetően) kérleltem legjobb barátomat.Nagy bociszemeimnek engedett, majd sóhajtott egyet és a számomra most létfontosságú fagyizó felé biccentett.Egy 'Ezaz!' kiáltással elindultam a finomság felé.Louis engem követve, és a pénztárcáját előhalászva mellém sietett, majd a maradék utat együtt tettük meg.A szemem biztosan csillogott, és úgy nézhetem ki mint egy kisgyerek aki először lát fagylaltot.A parkban sétáltunk, mert tavaszodott, az idő pedig remek arra hogy egy darab pulcsiban és egy vékonyabb farmernadrágban kimozduljunk otthonról.Louis volt a áldozatom a sétát illetően, mivel a többiek túl elfoglaltak voltak.Harry valami ügyeket intézett és feldúltan telefonálgatott a konyhába,és mikor bementem akkor csak felém sietett a fejemet megfordította és kitolt az ajtón.Zayn videójátékozott Niallal és Markkal.Luke-kal és Benjivel nem vagyok túl jóba.Liam el van foglalva az új farkasok kiképzésével az erdőben.A többiek nem tudom hogy hova lehettek, de nem teljesen érdekel.Viszont Loui nem csinált semmit és őt választottam.
-Milyet szeretne az ifjú pár?-mosolygott egy néni a pultban.Ősz haja volt és szemüvege.Loui felnevetett, én pedig elmosolyodtam és megráztam a fejem.
-Nem vagyunk egy..-kezdetem volna magyarázkodni, azonban Louis átkarolta a derekam, és megszólalt.
-A babának melyik ízlene a legjobban?-mondta és megsimogatta  a hasam.A mosoly lehervadt az arcomról, és a legfurább arcommal néztem rá.Mi?Én terhes?Ez hülye?
-Mi..Mármint..Én nem...-kezdtem volna el, de a néni mosolyogva felkiáltott.
-Oda nézzenek!-mondta mosolyogva.
Mivel mögöttünk a sor kezdett gyülekezni elmondtam hogy milyet kérek, Louis is akinek az arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt mióta a néni azt mondta hogy az én fagyimat nem kell kifizetni, az a babáé és ő állja.Megköszöntük majd elsétáltunk.Mikor megfelelő távolságra voltunk a fagyizótól, felé fordultam.
-Ezt most miért csináltad?-mondtam mérgesen, s összevont szemöldökkel.Rám nézett, és még jobban mosolygott.
-Egy kis tréfa volt.-mondta és átkarolta a vállam.
-Akkor is jó tréfa lesz, ha elmondom a barátnődnek?-mondtam, és elindultunk haza.
-Mond csak el neki.Nevetni fog.-mondta.
-El is mondom.-mondtam és durcáztam.-Úgy nézek ki mint aki terhes?-mondtam és lenéztem a hasamra, majd az ott lévő kis bőrt meghúztam.
-Nem, dehogy.De be kell valljam.Édes lennél nagy pocakkal.-mondta és lenézett az említett helyre.
-Így nem vagyok édes?-megtorpantam, és az egyik szemöldökömet felvontam.
-A durcis fejeddel, és egy fagyival a kezedben, na meg az alig 160 centiddel, irtó cukin nézel ki.Csak menjünk mert mindjárt elázunk.-kézen fogott, én pedig elégedetten hümmögtem a válaszán.Hazáig szaladtunk,az udvarunkban majdnem elestem Samyben akkor mindketten felnevettünk, én pedig kutyusomat a házba tereltem.Király a malamut, boldogan fogadta a koszos kiskutyámat.Aki már annyira nem is kicsi, mert már lassan a combom közepéig ér.Megszaglászták egymást, míg én levettem a pulcsimat és a koszos cipőmet.Loui lerúgta a cipőjét majd a konyhába ment valami kaja után kutatva,mert a fél hazafele utat azzal töltötte hogy ételeket sorolt fel, hogy mit enne legszívesebben.Király és Sam a nappaliba szaladtak játszani.Utánuk mentem,de nem találtam ott senkit.Hahó!-kiabáltam.
-Hol vannak a többiek?-kérdezte Louis, mikor egy tál müzlivel besétált a helységbe és leült a kanapéra.
-Nem tudom.A konyhába semmi üzenet, egy cetli vagy valami?-kérdeztem.Nemlegesen megrázta a fejét és bekapcsolta a tv-t.Hova mehettek?