Nem rész! Novella ~

Tom

(Szeptember 5 , 1883, Cambridge, Anglia)
Egy kisfiú a játszótéren homokozik, abban a parkban amely nem messze van a házuktól , melyben apjával él.Édesanyja a húga születése után meghalt.
Tom Blackey a neve, aligha elmúlt 6 éves.A leánytestvére 5 éves , neve gyönyörű , egy kecses virágra hasonlít, Violet.
A homokozókészletet az 5. születésnapjára kapta a szomszéd nénitől.
A szél enyhén fújdogálta szőke , selymes haját.A lapátjára vett homokot , a vár mellé tesz, majd apró kezeivel letapogatja , hogy egy várfalat tudjon belőle építeni.
Várát egy kis zászlóval díszíti , egy botra felszúrt sárguló levél.A vár tetejébe nyomja majd tiszteleg egyet.Tom heterokrómiával született.
Egyik szeme írisze élénk , szinte már világító kék , másik szürke.Az átható szempár gazdája , csendes, visszahúzódó, de belül , mintha ő lett volna a legnagyobb.
Lépteket hall , mire felemeli szöszke fejét.Egy magas , 20. életévét töltő fiatalember sétál a kisfiú felé.Magas alakja megrémíti Tomot, de kedves mosolya valamennyire  megnyugtatja.
A magas férfi legugol Tom mellé , mire a kisfiú visszanéz a várára , és tovább építi.Épp azon gondolkozik , hogy merre ássa el a kincset (mely pár csillogó kavicsból áll) ,
hogy a gonosz rablók meg ne találják.Talált egy megfelelő helyet erre , mikre ásni kezdi. A férfi mosolyogva figyeli a kisfiút , miközben ügyesen , ássa kis kis lapátjával a lyukat.
-Szervusz!-köszön a férfi , kedves mosollyal-Mit építgetsz?-.Tom felnéz rá.Barna haja , borostás arca , melyen  gödröcskés mosoly terül szét.A férfinek két színű szeme van.Az egyik zöld, 
a másik írisze zöldeskék , és pupillájában egy kis szürkét fedez fel a kisfiú.
-Jó napot!-mondta félénken Tom.-Mi a baj a szemével?Fáj?-kérdezi rögtön kíváncsian.
-A fél szememre vak vagyok -mosolyog a férfi a kisfiú aranyos érdeklődésén.-Mi a neved?-kérdezi meg kedvesen.
-Tom.És a magáé?-kérdez vissza bátran Tom.
-Henrik.-mosolyog a férfi.-Hol vannak a szüleid?-kérdezi Henrik.Gazdag családból származott.A ruhái , és a tisztasága erről árulkodott.Szürke zakót viselt, fehér inget, fekete
, élre vasalt nadrággal.A fiú elgondolkozott ezen a kérdésen.Más kisgyermek már rávágta volna hogy , otthon , vagy hogy dolgoznak.Mivel anyja meghalt,
apja ezután az alkoholba fojtotta bánatát.Ám a szeszes italok hatására verte fiát , és Violetet.Mikor éppenséggel nem volt részeg azt mondta hogy az anyját az angyalok sétálni vitték.
De mikor részeg volt, szidta és ocsmány szavakkal illette édesanyjukat, mely nyomdai festéket nem érdemel.
-Az édesanyám az angyalokkal sétál, apám pedig túl sok átlátszó italt iszik , és aztán kiabál és megver minket, engem és a testvéremet is.-mondta Tom.A férfi arcáról lehervad a mosolya ,
és megsimítja a kisfiú fejét.
-Hány éves a testvéred?-kérdezi a férfi , miközben  felsegíti a kisfiút a homokból.Tom leporolja mohazöld , foltozott nadrágját, és kék gombos kabátját.
-5 éves.
-És hogy hívják?-kérdezi kedvesen a magas fiatal ember.
-Violet.
-Gyönyörű neve van.És most ő hol van?-kérdezi , és felajánlja a kisfiúnak a kezét.A kisfiú vonakodva megfogja a férfi hatalmas kezét.Apró kezei elvesznek a hatalmas marokban.
-A pót anyukájánál-válaszolt Tom.-A keresztanyukájánál lakik .-mondta .Ősz felé járt az idő, hullanak a piros , sárga  levelek a fákról.A park csodálatosan szép volt ebben az időszakban.
A park macskaköves útja mellett fák sorakoztak , az utat aranybarna levéltakaró fedte , melyek alól néhol kikandikált a nedves macskakő.Borongós volt az idő , felhős , de mégsem állt esőre az idő.
Az elmúlt napokban esett sokat az eső , mely hatására a homok is nedves volt , de Tomot ez cseppet sem zavarta a vár építésében.
Lassan indultak el az úton, egymás kezét fogva.Tom aligha Henrik csípőjéig ért.Felnézett a magas alakjára , és nézte ahogy a haját fújja a szél.Henrik mosolyogva meredt előre ,
majd szólásra nyílt a szája.Lenézett a kisfiúra
-Szeretnél új családot, Viloettel együtt?-kérdezte mosolyogva Henrik.Tom bólogatni kezdett.Henrik kedves ember volt.Igaz gazdag családban született , sosem hordta fenn az orrát.
Mindig hű maradt önmagához.Nem nézett le másokat , akármennyire szegények voltak.-Gyere velem.-mosolyogta a férfi , és magával vitte a kisfiút.
-Hová megyünk?-kérdezte Tom , majd lenézett a földre.
-Haza viszlek , és bemutatlak a feleségemnek.Szeretni fogod.Igazán kedves nő.-mondta Henrik.Tom elmosolyodott.Nem szerette az apját , mivel az apja sosem szerette őket igazán.
.....
Az idő csendben telt , mikor Tom és Henrik hazafelé mentek.Tom mesélt , és mesélt.Még Henrik hallgatta , majd néha ha olyat mondott a fiú felnevetett.Mély bariton hangja ,
kedvesen csengett , véletlenül sem lenézően.Csodálta a kisfiú fantáziáját.Dolgok melyeket mesélt neki soha nem létezek , talán nem is fognak , de úgy mesélte hogy el lehetett neki hinni.
Henrik feleségének soha nem lehet gyermeke.Viszont mindig is akart egy kislányt, viszont Henrik mindig kisfiúra vágyott.Talán ha rá tudnák venni Tom apját arra hogy , akár Tomot , és Violát,
örökbe fogadják.Így az apjának se kell rájuk pénzt költenie.Henriknek ez nem okozna gondot .
Egy gyönyörű , takaros kis házhoz értek , nagy vas kerítéssel körülvéve.Gyönyörű ,virágos kerttel ,és kaputelefonnal.
Tomnak rögtön megtetszett a ház.Mindig is egy ilyenben akart élni.Az ő lepukkant viskójukba még a patkányok sem költöznének be.
-Itt élsz?-kérdezte Tom csodálkozva mikor a férfi megnyomott egy gombot , és bentről pedig a kaputelefon zörrenése halkan szivárgott ki.
-Igen.Tetszik?-kérdezte Henrik a kisfiútól.
-Nagyon szép.-mondta .A kapu kinyílt , és Henrik bevezette a kisfiút a házba.A lécsőn felmentek , majd  Henrik kinyitotta az ajtót.Egy előszobába nyílt a piros csoda,
hol fehér falak vették körül a látogatót.Pár akasztó , melyeken kabátok pihentek.Henrik lesegítette a kisfiúról a kék kis kabátot , majd a sajátját is levette .Az előszobából , egy folyosó nyílt.
Az egyik irányból finom illatokat lehetett érezni , így Tom azt gondolta arra van a konyha.A másik irányban egy kanapé foglalt helyet , és mellette egy lépcsősor.
Henrik a konyhába vezette a kisfiút.
-Victoria, vendéget hoztam.-mondta Henrik , mikor belépett.Egy hosszú , barna hajú nő állt a tűzhely előtt , és éppen valamit sütött.Magas , karcsú , de mégis csinos volt.Szép arca ,
és barna szemei nyűgözhették el a férfit.Őszinte mosolya melengette mindenki szívét , akire csak ránézett.
-Szervusz , angyalom hogy hívnak?-édes hangján szólt a kisfiúnak.
-A nevem Tom .-mondta a kisfiú.
-Foglalj helyet Tom.-mondta mosolyogva a nő ,  majd Henrikhez sétált , és arcon csókolta.
-Mond , Victoria , fiadnak fogadnád Tomot , és húgát , Violetet?-kérdezte Henrik, miközben Tomot felültette egy székre.Victoria , egy pillanatra ijedten nézett , majd nagy mosolyra húzta száját.
-Ha a húga is ilyen aranyos , hát persze , de a szüleikkel mi történt?-kérdezte.
-Édesanyám az angyalokkal sétál , édesapám pedig ver minket.-hajtotta le a fiú a  fejét.Szégyellte hogy ezt be kell vallania.Sohasem szeretett erről beszélni.
-Értem , értem, de apáddal mi lesz?-kérdezte a nő a férjére nézve.
-Majd én őt elintézem.-mosolygott a férfi.
.....
(1889, december 24 , Cambridge Anglia)

Henrik , és Victoria , örökbe fogadták a testvérpárt.Tom és Violet , azóta boldogok.Tom 12 , Viloet pedig 11 éves.Azóta pedig boldogan élnek új családjukkal.Apjuk könnyű szívvel adta őket oda.
Violet keresztanyja pedig kicsit  huzakodott , de végül Violet is Új családba került.
Azóta boldogan élnek.