Chapter Nine~

*Charlotte Sher*

Itthon ülök...Meghalok a semmittevésben..
Mindjárt dél van.Süt a nap.Meleg van..Én pedig bent punnyadok..Már kezd tavaszi idő lenni..Még mindig fúj egy kicsit a szél és többen még kabátban sétálnak az utcán.A tévében egy hülye spanyol drámát nézek , és az az egyetlen erőszakos rész benne hogy ha valaki megöl egy legyet.A horrorjaim kint vannak a pincében , de nincs kedvem horrort nézni , na meg lusta is vagyok lemenni értük..Mit csináljak?Elmegyek sétálni..De olyan messze van!
Régebben elhatároztam hogy : Örülni fogok mindennek, egészségesen élek, sportolok...Mi maradt meg ezekből az ígéretekből??...Semmi.Nem tudok semmit sokáig csinálni...Lassan a kutyusért is mennem kell...Basszus!És még vásárolnom is kéne!Ez teljesen kiment a fejemből..Gyorsan felpattantam a kényelmes kanapéról , és szaladni kezdtem a hideg csempén.A lépcsőn majdnem eltaknyoltam , de ez mellékes.A szobámba szaladtam , és a fürdőszobába..Megfésültem a hajamat és szabadon hagytam.Kihúztam a szememet tussal és feltettem egy kis szempillaspirált..Nem vagyok a nagy sminkek pártfogója.Felöltöztem és először vásárolni mentem...A sarki élelmiszerbolt erre tökéletes..Mikor beléptem a feje felett a kis csengő jelezte hogy beléptem...A kasszában ülő néni felém kapta a fejét, majd melegen rám mosolygott..Visszamosolyogtam, majd kivettem egy kosarat a többi közül..Tejtermékek , gyümölcsök kenyér, minden ami kell...Még jó hogy anyáék egy csomó pénzt hagytak , az ilyen dolgokra..Legalábbis remélem hogy az ilyen dolgokra..A házamtól ez a kis bolt volt legközelebb ezért hazaugrottam hogy eltegyem a cuccokat.Mindent elpakoltam..A telefonomat keresve rájöttem hogy nem találom..Nem vittem el.Éreztétek már úgy magatokat hogy frászt kaptok , hogy hol a telefontok? Gondolom a többség igen...Na most én is ezt éreztem..Egyre idegesebb leszek..Kerestem már a szobámba a fürdőben a konyhába a hűtőbe(?) és még a nappaliban is.Mikor már szinte sírni tudtam volna a kanapéra huppantam..Valami pittyegett egyet mire rögtön felugrottam.A kanapé párnáit a hátam mögé dobálva kaptam fel a mobilom és nyugodtam meg..Nagyot sóhajtottam.Felhívom a bácsit hogy mikor menjek.Megkerestem a névjegyzékben a telefonszámát, amit legutóbb elmentettem..Rányomtam a hívást jelző kis ikonra.Pár csengés után egy kellemes art hang szólt bele a telefonba.
-Jó napot!-mondta.
-Jó napot!Charlotte Sher vagyok!A kutyus miatt jelentkeztem , mert címet elfelejtette leírni nekem..-mondtam kedvesen.
-Jajj , elnézést!Tényleg a kiskutya..Mikor jönne érte?-kérdezte.
-Hát mondjon maga egy időpontot , mert nekem bármikor jó!-mondtam.
-Akkor legyen olyan három óra felé..-mondta.
-Rendben, akkor hova mehetek érte?..-egy lapot és egy tollat húztam magam elé.Lediktálta a címet , majd megköszöntem és elköszöntünk.Én bontottam a vonalat majd , az időt néztem.Az előbb még siettem most meg itt ülök a kanapén és van még 2 órám!Ügyes vagy Charlotte!Itt egy keksz! Még egy ilyen és talán kapsz még egy felet!Kopogtak az ajtómon.Odamentem és kinyitottam.Zayn állt előttem.
-Szia!-köszöntem furán.Nem értettem mit akar.-Mit akarsz?
-Szia..Ahm..Charlotte ráérsz beszélni?-kérdezte..Játszunk egy kicsit..
-Bocsi  de foglalt a vonal..-vigyorogtam rá huncutul...-Kérjük később próbálkozzon újra , vagy hagyjon üzenetet a sípszó után....PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍP* -mondta és becsuktam volna az ajtót , de egy láb ezt a tettem megakadályozta.Felnéztem és Zayn vigyorgó arcával találtam magam szembe.
-Ez az a lány akit én megismertem..-mondta majd betolta az ajtót és belépett..Becsukta miután belépett és lekapta a cipőjét..Sóhajtottam és visszaindultam a nappaliba .Ő követett, majd lehuppant a kanapéra...A telefonomon megnéztem az időt....Van még egy és fél órám.Zayn rám nézett, és elmosolyodott.Én is ránéztem.
-Zayn. Miért jöttél?-kérdeztem , mert láttam hogy a szája örült , de a szeme nem..A szeme szomorú...
-Én csak látni szerettelek volna..-mondta és lehajtotta a fejét.Ez nem az igazság.Látom a szemeiben.Van ott még valami.
-Ez nem minden , Zayn..Látom a szemedben hogy van ott még valami.-mondtam , ő pedig egy kicsit ideges lett..
-Nem nincs semmi, de tényleg!Higgy nekem!Esküszöm!-nagyon tagadta...Túl gyorsan, és még hadart is..
-Miért hazudsz nekem??-kérdeztem könnyekkel a szememben.Azt hittem lettünk olyan jó barátok hogy bármit elmondhatunk egymásnak.....
*********************
Sziasztok :) Sajnálom , de rég hoztam részt :) Remélem megfelel :)  Személy szerint nekem a vége túl nyálas lett, de ezt ti jobban tudjátok :)  :* xXx.
UI:Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm ezt a sok rendszeres olvasót és a sok oldalmegjelenítést :')KÖSZÖNÖM ♥♥♥